Felnőtteknek

Virágok pillantáson innen...

Friss topikok

Műfajok nélkül!

Az írások pályázati, megjelent és még íróasztalfiókban pihenő anyagokat tartalmaznak... "Minden kezdet nehéz!"

Tartoztam egy úttal...

az Ördögnek

 

Szívdobbanásban Te voltál a vér.
Agyam dobolt a semmi küszöbén.
Sokszor néztelek, nem hittem neked.
Istenem, pedig, de szerettelek!
 
Béklyóba szorított szívem feladom.
Múltam leszel, szép, nem panaszkodom.
Ezer hála, hogy lehettem veled!
Versemben, szívemben megőrzöm neved.
 
Emlék leszel, sőt, becses ajándék.
Szebbet e korban nem is találnék.
Szerettél, ez egyet elhiszem, bár…
Maradni nem tudok, kiégett szívem.

 

2008.04.13.

 

József Attila

Sóhaj
 
Ha könny csorog,
Ha kebel sír,
Ha jaj hallik,
Ha ég dörren,
Föld kerekén
Akármerre:
Az én könnyem,
Az én keblem,
Az én jajom,
Büntetésem:
Föld kerekén
Akármerre
Járok, mindig
Csorg a könnyem,
Sír a keblem,
Jajom hallik,
Az ég dörren
- Átkozott fej
Az én fejem -
Átkozott fej
Te fölötted.
 
1921. okt. 31.

 

Hozzászólások

Szerzők

Ajánlás

2008.05.16. 18:46 Kürthy_1

A sötétség birodalma

Kürthy Paula: Fénytelen szemek

 

 Amikor a vonat dudálva elindult, még ácsorogtam egy kicsit, aztán látván, hogy tovatűnt, szép lassan nekiduráltam magam és a többiek mögött haladva én is átlépkedtem a síneket. Tudtam, hogy tiltott helyen járok, de mindig így közlekedtem, ha a legrövidebb úton szerettem volna elhagyni az állomást. Nem volt rossz hangulatom, még talán dudorásztam is halkan. Örvendeztem, hogy nem kell újra elővennem az esernyőmet, mert az eső hirtelen elállt. Mire átbújtam a kerítésen és a töltés oldalán egyensúlyozva leereszkedtem, a nap is kibukkant a felhők mögül. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy különös illatot hoz az őszi szél. A vizes, kissé korhadt avar és a föld összekeveredett illatát. Nem volt kellemetlen, hanem inkább újszerű, ahogy befészkelte magát a zsigereimbe. Megálltam, egy pillanatra még a szememet is behunytam. Élveztem a pillanat varázsát.

- De csodás! – szaladt is át bennem egy aprócska, elégedett gondolat. Szívem szerint megálltam volna egy kicsit, csak úgy, ráérősen, de nem lehetett. Valami belső hang azt súgta, sietni kell.
- Várnak.

Szólj hozzá!


2008.04.18. 23:17 Kürthy_1

Karácsonyi trilógia I.

 

Kürthy Paula: A születés csillaga

 

  - De gyönyörű! Igazi karácsonyi időjárás! – lelkendezek már kora délelőtt, amikor kinézek a ház előtt álló hatalmas fenyőfára. Tűlevelein vastagon áll hó. Súlyos tömegével földig hajtja az ágakat. Aprócska cinege tipeg a madáretető hófehér sipkáján. Nyugodt vagyok és elégedett. Cserépkályhánk duruzsolva ontja a meleget.

– Egész délelőtt havazott és még mindig szállingózik! – nézegetek ki időnként vidáman az ablakon, miközben előkészítem a fa díszítéséhez szükséges kellékeket. Az esti vacsorához minden készen áll, az ünnepi étel és a sütemény csak arra vár, hogy feltálaljam. Így aztán a hamisítatlan téli hangulat magával ragad. Dudorászva kötözgetem a szaloncukrokat, ám időnként várakozással telve pislantok ki az ablakon. A kapubejárót lesem.

Szólj hozzá!


2008.04.18. 22:35 Kürthy_1

Az örökség

IR: Nemzedékek, generációk

 

 

Kürthy Paula: A bánatfa

 

 - Harangvirág utca következik. – hallom az ötös buszon a vezető tájékoztatását, amikor bemondja a soron következő megálló nevét. Fejemet forgatva, hónom alatt az unokámmal izgatottan szállok le a járműről. Húsz éve, hogy elköltöztünk, azóta nem jártam erre. Valamiféle belső késztetés hajtott, hogy elhozzam életem egyik legfontosabb helyszínére Kisvackort, aki megadóan tűri, hogy néhány pillanatra átnyalábolva kissé kitekeredett helyzetben a földre tegyem.

- Hát itt vagyunk! – szakad ki belőlem, és szívem vadul kalapálni kezd, amikor a Fenyves úti játszótér felé indulunk. Néhány perces séta után végre meglátom a teret. A szemem elé táruló látványtól ujjongani kezdek.
- Idenézz…ez…ez…csodálatos! – mondom akadozó nyelvvel egyre hangosabban, és örömömben magamhoz ölelem a csöpp gyermeket, aki semmit sem ért heves viselkedésemből.
- Ugyan…hogyan is érthetné, mit jelent nekem ez a fenyőfáktól övezett földdarab…honnan is tudhatná hányszor csodáltam meg a hajdan még pompázatosan szép, ám most kissé viharvert szökőkutat…mikor is láthatta volna a szökőkút közepén álló kőbefaragott sudár nőalakot, és vajon miért is sejtené, mennyire örülök, amikor ennyi év után ismét megpillantom a fák alatt megbúvó csobogót. – töprengek el egy kissé az élet nagy filozófiai kérdésein, de aztán a gondolataimban nem jutok tovább.

Szólj hozzá!


2008.04.18. 16:52 Kürthy_1

Nagyanyámra emlékezem...

IR: Megújulás kötetében.

 

Kürthy Paula: Kontraszt

 

Lassan indulok. Munkába igyekszem. Sietnem kell. Még tíz perc és indul a vonatom. Laposakat pislogok. Mi tagadás, álmos vagyok. Kifejezetten nyűgös. Az úton ismerős arcok némán bólintanak felém.

– Lehet, hogy még ők is alszanak? – kérdezem magamban, és azonnal válaszolok is rá. – Úgy tűnik. – motyogok, s kikerülök egy az előző éjszakai esőről árulkodó vízzel telt gödröt. Felmászok a vasúti töltésen. Cipőm sáros a földbe vájt lépcsőfokoktól. Kivételesen nem morgok, tudom, hogy tiltott helyen próbálom megközelíteni az állomást. Lábam meg-megbicsaklik a sínek közé szórt köveken. Mialatt a szemétkupacokat kerülgetem, némán háborgok.
- A fene a kezeteket! Istentelen szemetelős népség! – sóhajtok egy mélyet és körbekémlelek. Ahová a szem ellát, szemét borítja a földet. Sörösüveg, műanyag flakon, papír, pelenka. Szemét, szemét, szemét….igen, hegyekben.
- Iszonyatos! Bezzeg az én gyerekkoromban. – váltok át egy szempillantás alatt emlékképeimre.
 

Szólj hozzá!


2008.04.18. 15:59 Kürthy_1

Irodalmi Rádió: Szerelem

 

  Kürthy Paula: A végső repülés

 

- Na végre! Esik! - sóhajt fel a föld megkönnyebbülve, amikor egy kövér esőcsepp belepottyan kemény, repedezett testébe.

- Ideje megújulnom. – állapítja meg bölcsen, és élvezettel nyújtózik egy nagyot, mialatt elégedetten körbekémlel.
A szél elszáradt faleveleket perget az őszi esőben. A természet örök körforgása rendületlenül szedi áldozatait,…és mégis, mindenki boldog…majdnem.
Az égen terebélyes fekete felleg úszik, kirakni készül terheit. Belsejében tengernyi vízcsepp lehullni készül. Boldog izgatottságban várják a szabadulás felemelő perceit. Csak a felhő arca mérges, összeráncolt homloka mögött szemrehányóan tekint a nyüzsgő sokaságra. A látvány annyira felbosszantja, hogy dohogva hangot ad neki.
- Mi az ördög van itt? Mi ez a ficánkolás? Jól érzékelem, hogy nem vagytok megelégedve a vendégszeretetemmel? Hálátlanok! – teszi még hozzá, és durcás arccal veszi tudomásul, hogy a szállni készülő gyülekezet bizony, egy csöppet sem figyel rá.
A zsibongó tömeg a rajtvonalhoz áll. Némelyek hangosan beszélgetnek, nevetgélnek, mások csendben és áhítattal várják a végső repülést. És akkor végre valahára, egyszer csak, felhangzik a várva várt mennydörgés!
- Vigyázz! Kész! Rajt! – kiált a villám, és hangos csattanással elsüti fegyverét. A fekete felhőn rés szakad.

Szólj hozzá!


2008.04.18. 15:49 Kürthy_1

Valentin napra

 Helloinfo pályázat - 2006

Kürthy Paula: A cédula

 

- Már megint esik. – gondolom picit bosszúsan, amikor kikukucskálok a függöny mögül az udvarra. Odakinn szállingózó hópihék táncolnak az esti lámpafényben.

- Fázom. – húzom össze magamon a kardigánomat, és érzem, valamiért nyugtalan vagyok. Talán a vége nincs tél az oka, talán az egyedüllét, ami ma este különösen rám telepedett.
- Nyolc éve, hogy magamra maradtam. Hiányzol. – pityeredek el egy kicsit, aztán gépiesen megágyazok és befészkelem magam a puha ágyba. Szememre ólomként nehezedik a fáradtság. Nyugtalanul, félig ébren, az arcodat elképzelve, álmodom. Színeket és alakokat látok. Hangokat és fényeket érzékelek. Utazom, repülök…vissza, hozzád. Ötvenévnyire.

Szólj hozzá!


2008.04.16. 10:12 Kürthy_1

Kosztolányi Dezső nyomdokain - Esti Kornél után szabadon-

Kürthy Paula: A rúzsfolt

 

A „Bohémtanyában” a férfiak az eladósorból már jócskán kikerült Komáromi Bellán köszörülték a nyelvüket. Nevetgélve élcelődtek a kissé csúnyácska, idősödő hölgyön, akit egy jó vicc kedvéért mindig összeboronáltak Pestivel, ami egyáltalán nem volt csoda, hisz’ túl voltak már néhány pohárka szilvóriumon, no meg azon a megfigyelésen, miszerint Bellácska mindent megtett, azért, hogy Pestit oltár elé vigye. A megviccelt Pesti nem volt bosszús, inkább élvezte a kialakult helyzetet. Éppen azon kezdett töprengeni vajon miért pont őt találta meg Bella kisasszony ezzel a képtelenséggel, amikor Pataki hirtelen felugrott az asztalra és rímbe szedve gonoszkodni kezdett. Akadozó nyelve alig forogva formázta a szavakat.

2 komment


süti beállítások módosítása